Sok embernek ...

És mégis... hányszor látjuk, halljuk, hogy valaki a másik embert bírálja — sokszor úgy, hogy semmit nem tud a valódi történetéről.

Nem lát bele, mit cipel a szívében. Nem ismeri a döntései mögötti érzéseket, félelmeket, múltat.

És ilyenkor mindig eszembe jut:

Mennyivel könnyebb lenne a világ, ha kevesebb időt töltenénk mások életének kívülről való boncolgatásával... és többet a saját utunk szépítésével.

Ha a fókuszunkat arra tennénk, miben lehetünk jobbak ma, hol tudunk ma építeni, adni, emelni.

Mert mások bírálatával nem leszünk többek.

De ha emelünk valakit — közben mi is emelkedünk.

És hogy ez ne csak gondolat maradjon...

Most, ahogy ezt a posztot írom, el is határoztam valamit:

👉 Bevezetem a saját életembe a "dicséret minden nap" kihívást.

A családomon kívül is, minden egyes nap keresek legalább EGY embert, akit őszintén, szívből meg tudok dicsérni.

Lehet ez egy jól eltalált ruha, egy kedves mondat, egy inspiráló poszt itt a social mediában, egy mosoly, egy gesztus... bármi, ami megérint.

Hiszem, hogy a kedvesség, az őszinte dicséret láncreakciót indíthat.

Ha többen elkezdenénk ezt, talán picit jobb, támogatóbb hely lehetne ez a világ.

Mi lenne, ha trendivé tennénk azt, hogy nem azt beszéljük meg, mi a "gáz", ki mit rontott el — hanem azt, miben csodás a másik?

Miben jó, miben szép, miben inspiráló?

Én ma ezzel indulok. És te? 💛

Csatlakozol a kihíváshoz?