Sok embernek ...

És mégis... hányszor látjuk, halljuk, hogy valaki a másik embert bírálja — sokszor úgy, hogy semmit nem tud a valódi történetéről.
Nem lát bele, mit cipel a szívében. Nem ismeri a döntései mögötti érzéseket, félelmeket, múltat.
És ilyenkor mindig eszembe jut:
Mennyivel könnyebb lenne a világ, ha kevesebb időt töltenénk mások életének kívülről való boncolgatásával... és többet a saját utunk szépítésével.
Ha a fókuszunkat arra tennénk, miben lehetünk jobbak ma, hol tudunk ma építeni, adni, emelni.
Mert mások bírálatával nem leszünk többek.
De ha emelünk valakit — közben mi is emelkedünk.
És hogy ez ne csak gondolat maradjon...
Most, ahogy ezt a posztot írom, el is határoztam valamit:
👉 Bevezetem a saját életembe a "dicséret minden nap" kihívást.
A családomon kívül is, minden egyes nap keresek legalább EGY embert, akit őszintén, szívből meg tudok dicsérni.
Lehet ez egy jól eltalált ruha, egy kedves mondat, egy inspiráló poszt itt a social mediában, egy mosoly, egy gesztus... bármi, ami megérint.
Hiszem, hogy a kedvesség, az őszinte dicséret láncreakciót indíthat.
Ha többen elkezdenénk ezt, talán picit jobb, támogatóbb hely lehetne ez a világ.
Mi lenne, ha trendivé tennénk azt, hogy nem azt beszéljük meg, mi a "gáz", ki mit rontott el — hanem azt, miben csodás a másik?
Miben jó, miben szép, miben inspiráló?
Én ma ezzel indulok. És te? 💛
Csatlakozol a kihíváshoz?