Ha te magad nem hiszed el...

Müller Péter szavai belém hasítanak minden alkalommal, amikor újraolvasom őket. Mert pontosan tudom, milyen érzés az, amikor kívülről érkeznek az elismerések, de belül mégis üres maradsz.
Valaki azt mondja: "Ügyes vagy!"
Egy másik: "Csodállak, hogy mindezt így viszed!"
És én csak mosolygok, bólogatok… de legbelül néha azt gondolom:
Ha tudnák, milyen gyakran érzem azt, hogy kevés vagyok…
Kívülről talán úgy tűnik, hogy haladok, építek, csinálom.
Könyv, közösség, mentorálás, pénzügyi tanácsadás.
De a színfalak mögé kevesen látnak. Nemcsak az én életemben – hanem másokéban sem.
Csak egy felszínt látunk, és abból gondolunk valamit.
Pedig a valóság sokkal árnyaltabb.
Bennem is ott van sokszor a kérdés:
"Elég jó vagyok?"
"Elég jó, amit most adni tudok?"
Akár női mentorként. Akár pénzügyi segítőként. Akár anyaként. Emberként.
És ezek a kérdések néha hangosabbak belül, mint bármi más.
Mennyi energia megy el arra, hogy kívül rendben legyünk. Hogy ne látszódjon a bizonytalanság. Hogy erősek legyünk, "profinak" tűnjünk.
Közben pedig mélyen vágyunk arra, hogy valaki tényleg lásson.
A sebezhetőségünkkel, a fáradtságunkkal, a bizonytalanságainkkal együtt.
És mégis szeressen.
De az igazi fordulat csak akkor történik meg, amikor már nem mások tükrében keresed a visszaigazolást.
Amikor egyszer csak csendben megállsz, és azt mondod:
"Fáradt vagyok, de így is elég vagyok."
"Nem voltam tökéletes ma, de szeretem magam így is."
"Nem kell mindig erősnek lennem ahhoz, hogy értékes legyek."
Ez a belső béke.
Ez a valódi szeretet.
Ez az, amit senki más nem tud megadni, csak te saját magadnak.
És ami a legszebb: ha ez már megvan benned, akkor mások szeretete nem szükséglet lesz – hanem ajándék.
Ezen az úton született meg a Szabadságra megyek magammal is.
Nem azért írtam, mert minden válasz a zsebemben van.
Azért, mert én is nap mint nap tanulom ezt a belső szeretetet.
És mert tudom, milyen sokan vagyunk így – csendben, kérdésekkel tele, és mégis "erősként" jelen.
Ez a könyv talán egy kis lámpás lehet másoknak is, akik maguk felé keresik az utat.
Akiknek nem elég, ha mások mondják: elég vagy – mert végre saját maguktól szeretnék hallani.
Mea